Lássuk a Buick Riviera modellt
Noha a 115 éves múltra visszatekintő General Motors tervezői rengeteg emlékezetes formatervet alkottak az idők során, a Buick Riviera lehengerlő vonalai még így is kilógnak a sorból. A klasszikus amerikai izomautók szerelmesei is azon az állásponton vannak, hogy a széria második generációja sikerült a legmaradandóbbra.
Az okok persze legfőképp a mérnökök innovatív gondolkodásmódjára vezethetők vissza, hiszen ha alaposan kielemezzük az elénk táruló látványt, akkor azt tapasztalhatjuk, az autó bizony igencsak megelőzte korát. A hetvenes években még a hosszú, egyenes vonalak voltak az irányadók és a robosztus megjelenés diktálta a trendeket.
Ezzel szemben az 1966-ban megálmodott második generáció gyönyörű ívekkel operált, nem voltak szellőzőablakok és ennek köszönhetően sokkal több megszakítás nélküli felület volt a járművön, ezáltal kitűnt a konkurencia modelljei közül. Bill Mitchell ugyan eleinte kisebbnek álmodta meg a típust, de az idő végül is azt igazolta, hogy a hosszabb, szélesebb és nehezebb karosszéria jó döntésnek bizonyult.
A Buick Riviera korszakalkotónak számított
A frissítés ugyanakkor nem érintette a vázat, a fékeket, illetve a hajtást, ami így maradt hátsó kerekes, azonban a beltér igencsak átalakult. A legnagyobb változást az osztatlan ülések megjelenése jelentette, így az autót akár 6 személyessé is alakíthattuk. Az igazán számottevő átalakulásra a következő évben került sor.
Ekkor ugyanis a nagy múltú 425-ös motor helyére egy 7 literes, V8-as motor került. Az előző szériához képest majd egy mázsával megemelkedett összsúly persze indokolta is a plusz teljesítményt, ám összességében a 360 lóerő és a több mint 640 Nm nyomaték bőven elegendő volt az alig 2 tonnás tömeghez.
Ezzel egyetemben a vevők már opcionálisan választhatták a négy dugattyús nyereggel rendelkező tárcsaféket is, ám a bő 40 ezer ekkor eladott Buick Riviera zömét még a gyár bejáratott, alumínium dobjaival rendelték meg. A külső tekintetében optikailag ekkor nem sok minden változott, mindössze egy hűtőrácsléc került beépítésre, ami a fényszórók fölé nyúlt.
Ebben az évben vezették be ugyanakkor az Egyesült Államokban azokat a biztonsági előírásokat, amik célja az utasok védelme volt egy esetleges baleset során.
Ez kimondta többek közt a négy irányban villogó vészjelző, vagy épp a hidraulikus fékrendszer kötelező meglétét, de cél volt a kiálló kezelőgombok mellőzése is. A General Motors mérnökei természetesen lépést tartottak a módosításokkal és így az új modell minden egyes pontnak tökéletesen megfelelt.
Buick Riviera 1968 – vérfrissítés a biztonság és a komfort jegyében
Az új generáció második éve volt a legmozgalmasabb, hiszen a teljesen újragondolt, hurokszerű lökhárítók hatására az autó egész megjelenése átformálódott. A letisztultság nevében az ablaktörlő karokat elrejtették és megjelentek az oldalsó indexlámpák is. A belső tér átalakult, a műszerfal pedig a széria történetében először osztozott a többi Buick modellben található megoldással.
A biztonsági öv az év elejétől szériaelemmé vált, akárcsak a dönthető kormány. A Buick Riviera 1968 elnyerte mind a szakértők, mind pedig a vásárlók tetszését, ezt pedig mi sem mutatja jobban, mint a közel 50 ezer értékesített példány, ami rekordnak számított a típus történetében.
A fejlesztés természetesen az ezt követő két évben sem állt le, előbb a hűtőrácson és a krómozott díszlécek stílusán változtattak, majd beépítésre kerültek az új fajta fejtámlák is. A második generáció megélt még egy motorfrissítést, a térfogat ekkor közel 7,5 literesre emelkedett, a teljesítmény pedig 370 lóerőre.
Ez az 5 év a Buick Riviera 35 éves történelmének egyik legsikeresebb időszaka, ebből a szériából közel negyed millió darabot adtak el és ezek a modellek azóta is okkal szerepelnek a legelismertebb izomautók közt.
Ugyan a General Motors még az ezredfordulóig gyártotta a típust, valódi sikereket már csak egyszer, az 1979 és 1985 közt piacra került hatodik generációval sikerült elérni. Ott azonban már egészen más elvek alapján készültek a tervek.
