Ismerkedjünk meg a Chevrolet Impala modelljével
Az amerikai gyártó egyik zászlóshajója, a Chevrolet Impala immáron nagy múltra tekint vissza. Annak ellenére, hogy a felbukkanásától eltelt közel 70 évben jó néhány modellfrissítésen átesett, népszerűsége sokáig töretlen maradt. Az első koncepcióautó még 1956-ban mutatkozott be, egy keménytetős változat képében.
A formatervezés során a kecses megjelenés volt az irányadó, erről tanúskodik a név is, ami egy afrikai antilop fajtától származik. A prezentációt követő pozitív visszajelzéseknek köszönhetően a General Motors mérnökei nem sokkal később elő is álltak a végleges formatervvel, mindössze két évvel később pedig már rendelhetővé is vált a jármű.
Chevrolet Impala – az első generáció hangos sikere
1958-ban a General Motors az alapításának 50. évét ünnepelte, a jubileum alkalmából pedig új modellek kerültek a repertoárba, amik közös megjelenést kaptak. Ekkor mutatkozott be az Impala, mégpedig a Bel Air kabrió kivitelű csúcsmodelljeként.
Nagyobb tengelytávot kapott mint a többi olcsóbb, lejjebb pozícionált almárka, a beltér pedig a kétküllős kormánykeréknek és a szálcsiszolt alumínium díszítésnek köszönhetően tért el a többi példánytól. Az ekkor bemutatott új modellek mindegyike hosszabb és szélesebb volt elődjénél, emellett pedig a magasságuk is csökkent.
Ezáltal robosztus, de egyben áramvonalas külső jellemezte a kínálatot. A kényelemről az opcionálisan kérhető légrugós rendszer gondoskodott, ráadásul már ekkor igen nagy motorválaszték volt elérhető a Chevrolet Impala vásárlói számára. Az alapot a 4.6 literes, V8-as változat jelentette, de akinek esetleg a 250 lóerő nem tűnt elégségesnek, kérhette 5.7 literes motorral is új autóját.
Az első évben a 125 ezer kupé mellett mintegy 55 ezer kabrió készült, ez a Chevrolet kapacitásának 15 százalékát adta. A hatalmas sikernek köszönhetően az 1958-ban debütált Chevrolet Impala nagyban hozzájárult a gyár piacvezető szerepéhez.
A következő években is töretlen az Impala autó sikere
A modellváltásra mindössze egyetlen évet kellett várni, 1959-ben ugyanis a General Motors költséghatékonysági megfontolásból átalakította a karosszériát. Az alacsonyabb gyártási költségek érdekében ekkor már a Buick, az Oldsmobil, a Pontiac, illetve az Impala autó esetében is ugyanazt az alapot használták.
Utóbbi külön sorozatot is kapott, hiszen a kétajtós sportkupé és a kabrió mellett egy négy ajtós keménytetős és egy szintén négy ajtós szedán, valamint egy ötajtós kombi is megjelent a kínálatban. Tovább bővült a motorválaszték, immáron elérhetővé vált a 335 lóerős változat is. Az első, illetve hátsó kartámasz szériafelszereltséggé lett, éppúgy, mint a beépített elektromos óra és a dupla napellenző.
Egy évvel később csak minimális módosítások történtek, A Chevrolet Impala ekkor mindkét oldalára három kerek hátsó lámpát kapott, a legjelentősebb újításnak azonban kétségkívül a tempomat számított. A két év alatt közel félmillió példányt gyártottak a második generációból, ami óriási eredménynek számított, még a hatalmas siker árnyékában is.
1961-ben aztán egy teljesen új kasztnit kapott a modell, ezzel a megjelenése jóval karcsúbbá vált. Ekkor debütált a Super Sport módozat is, aminél akár 365 lóerős teljesítmény is elérhető volt. Az alapfelszereltségben is hangsúlyossá vált a króm díszítés és opcionálisan egy új rádió is bekerült a kínálatba. Az ezt követő években a módosítások elsősorban a vonalvezetést érintették, a lágyabb, kecsesebb forma érdekében.
Chevrolet Impala 1967 – a jól átgondolt formaterv
Természetesen a háttérben továbbra is folyamatosan zajlottak a fejlesztések, hiszen nem csak a stílus tekintetében kellett úttörőnek maradni, de a eközben a biztonságra is kiemelt hangsúlyt fektettek a mérnökök. Az 1965-ben debütáló, teljesen átalakított negyedik generációval a gyár átlépte az egymillió darabos értékesítési rekordot, ami ékes bizonyítéka volt a típus hihetetlen népszerűségének.
A teljesen új karosszéria mellett a élesebb szögű szélvédő, az átformált szellőzőablakok és az újratervezett felfüggesztés határozta meg az arculatot. A Chevrolet Impala 1967 elején megkapta a Corvette első és hátsó sárvédő kidudorodását, ezzel a sportosabbá vált a külalakja.
Az energiaelnyelő kormányoszlop, az oldalsó irányjelző lámpák megjelenése egyaránt a biztonságot hivatott megerősíteni és ugyanilyen céllal lett szériafelszereltség a váll fölött áthúzható biztonsági öv is. Az ötödik generáció kevés jelentős változást hozott, ám nem véletlenül. A típus ekkoriban olyan kelendő volt, hogy a gyár joggal érezte szükségtelennek a radikális módosításokat.
Az 1977 és 1985 közt gyártott hatodik kiadás a klasszikus Chevrolet Impala utolsó generációjának tekinthető. A kivitel sokkal szögletesebbé vált, emellett az autó rövidült és keskenyedett is, összességében stílusjegyeinek zömét elveszítette.
Ennek ellenére sikeres maradt, hiszen a költséghatékony fenntarthatóság miatt az állami szervek mellett rengeteg nagyvállalat használta flottájában. 1985-ben azonban ennek ellenére a General Motors úgy döntött, megszünteti a márkát és csak a drágább Caprice marad a kínálatban.
Az utolsó generációk
Ezt követően ugyanakkor még kétszer visszatért az Impala. Először 1994-ben, igaz ekkor csupán alig három évre. Az utolsó fellángolást az ezredforduló és az azt övező nosztalgiahullám hozta el. 2000-ben egy minden szempontból költséghatékony modell látott napvilágot, ami 2006-ban és 8 évvel később is átesett egy komolyabb ráncfelvarráson.
A vásárlói szokások azonban gyökeresen átalakultak és a 21. század kezdeti sikerei után a General Motors vezetői is belátták, hogy a teljes méretű szedánokra már koránt sincs akkora kereslet, mint régen. Ezen pedig még az sem változtat, ha az egyedi megjelenés helyett a fenntarthatóságra kerül a hangsúly.
A tendenciát a számok is igazolták, hiszen ekkora bőven 100 ezer alá esett az értékesített példányszám, ami már nem csak a hőskorhoz viszonyítva volt rettentően alacsony. Így aztán több mint hat évtized elteltével, 2020. februárjában végleg beszüntették a legendás Chevrolet Imapala gyártását.
