Bemutatjuk a Buick LeSabre modellt
A Buick Le Sabre a márka teljes értékű szedánja volt és ebben a kategóriában a típus fennállása alatt végig a legsikeresebb modell tudott lenni. A név, amely a francia szablya szóból származik, már 1951-ben felbukkant, méghozzá egy prototípuson, ami ekkor is magán hordozta a legfőbb ismertetőjegyeket. A jármű főbb elemeit a repülőgépek formavilága ihlette.
A körbefutó szélvédő, illetve a farokszárnyak futurisztikus újításként hatottak és elnyerték a nézőközönség tetszését. Ezt egy hosszú szünet követte, míg végül 1959-ben elkezdődött a széria tömeggyártása, méghozzá a teljes palettát lefedve. A Buick Le Sabre ugyanis elérhető volt két-, illetve négyajtós kivitelben, kabrióként, szedánként és kombiként egyaránt.
A közel fél évszázados siker legfőbb kulcsa az volt, hogy a General Motors már ekkor is remekül pozícionált. Tudniillik bár ez volt a márka belépőszintű konstrukciója, nem csak a külső megjelenését tekintve, de a technikai paramétereket illetően is előremutatónak számított. Tökéletesen példázza ezt a motorválaszték is.
Az első években egy 6 literes V8-as hajtotta a modellt, ami 250 lóerős teljesítményével magabiztosan mozgatta az első generáció bő két tonnás tömegét. Ez a változat csak minimálisan volt gyengébb az Invicta és Electra 6,5 literes egységénél, aminek köszönhetően kitűnő választásnak számított.
Ráadásul alig egy évvel a bemutatót követően már elérhetővé vált a gazdaságosabb 235 lóerős és a dupla kipufogós, 300 lóerős motor is. 1964-től aztán a költségcsökkentés jegyében ez a modell is megkapta a Buick középkategóriás autóinak hajtását, ezzel együtt pedig áttértek az alacsonyabb lökettérfogattal bíró V8-as egységekre.
Buick Le Sabre – megfizethető minőség, kompromisszumok nélkül
Az 1960-as években már nem csak a vásárlói igényekkel, de az egyre jelentősebb konkurenciával is számolnia kellett a General Motors mérnökeinek. Noha induláskor az alapfelszereltséget a három fokozatú kézi sebességváltó jelentette, ekkor már opcionálisan elérhető az automata kivitel is és a legtöbb példányt ezzel is értékesítették.
Szintén választható extra lett a szervokormány és a szervofék is, ám a 30 centiméteres bordázott féktárcsa kivétel nélkül minden eladott modellben benne volt. Az első ráncfelvarrásra csupán egy évet kellett várni és az 1960-as módosítások egyaránt hatással voltak a külsőre és a belsőre is.
Változott a hűtőrács és a fényszórók formája, a kényelem jegyében pedig bevezetésre kerül a két küllővel ellátott kormánykerék is. A kombi változatokban megjelent a műanyag borítás, aminek köszönhetően sokkal könnyebbé vált a belső tér tisztántartása. A legnagyobb újításnak ugyanakkor a gazdaságos, kéthengeres 6 literes motor számított.
Ez ugyanis alacsonyabb sűrítési aránnyal dolgozott, így nem kellett prémium üzemanyag a használatához, ami a hosszú távú költségeket tekintve nagy előrelépés volt.
Jelentős átalakulások, változatlan siker
A márka összes teljes méretű járművével egyetemben, a Buick Le Sabre is teljes átalakuláson esett át 1961-ben. A második generációnál eltűnt az uszony a hátsó végekről, a forma pedig jóval szögletesebbé, ezáltal visszafogottabbá vált. Ez utóbbit tovább fokozta a króm díszítések erőteljes csökkentése is.
A műszerfalat teljesen átdolgozták, az automata váltó pedig a vásárlói igényeket tükrözve immáron alapfelszereltség lett. 1965 és 1976 közt két újabb széria látott napvilágot, teljesen eltérő arculattal.
Érdekesség, hogy az ezután következő generációk egészen az ezredfordulóig megtartották a sajátságos formajegyeket, ennek köszönhetően pedig a Buick Le Sabre negyven éven keresztül roppant sikeres modell tudott maradni. Olyannyira, hogy összességében ez a típus volt Észak-Amerika legkelendőbb teljes méretű autója, 2005-ös megszűnéséig.
Helyét a Lucerne vette át, amit aztán később a LaCrosse második generációja követett. Utóbbiak azonban már a modern kor elvárásainak kell, hogy megfeleljenek és így jó eséllyel egyik sem uralja annyira majd annyi ideig a piacot, mint a 20. század második felének meghatározó szériája, a Le Sabre.
