4 klasszikus izomautó a ’70-es évekből

Dodge Charger 1969 – A Dongó

Az 1964-es detroiti autó kiállításon mutatták be először a Dodge Charger-t, amely tanulmányautóként indult ily módon világhóditó útjára, és alig egy év múlva már árulták is.

Fastback forma, elől egybefüggő hűtőrács a rejtett lámpákkal, napjainkban ezek egy klasszikus izomautó jellemzői. Emellett a Dodge Charger hátsó üléstámlái két részben dönthetők voltak, ami jelentős újítás volt a maga korában.

A Chryslernél a Dodge Charger volt az első olyan autó, amelyet az aerodinamikai szempontok figyelembe vételével terveztek.

Az 1969-es Charger a Bumble Bee (Dongó) becenevet kapta, s ez az az autó, amely megszerezte a világhírnevet szériájának.

A „Dongó”-t mostani szemmel nézve is iszonyat nagy motorokkal látták el.

A standard 230 LE-s, 5,2 literes, V8-as mellett elérhető volt a 290 LE-s, 6,3 literes, V8-as motorral is.

Talán mindenki által legismertebb és legkeresettebb erőforrása az a 425 LE-s, V8-as, 7 literes HEMI, amellyel egy NASCAR futamon elérték a 299,33 km/h sebességet. A legenda szerint csak azért ennyit, mert az óra eddig tudott mérni! 🙂

A „Hazárd megye lordjai” című filmben a „Lordok” a Chargerrel szállították a tiltott alkoholt, és mint tudjuk az autójuknak köszönhetően mindig sikerült nekik lóvá tenniük az őket üldözőket.

Nem csoda, ha megjelenése óta a ’69-es Dodge Charger minden fiatal srác álomautója lett, az Amerikai Egyesült Államokban azon kívül az egész világon is

Ford Torino 1970

A Ford a detroiti gyárában már 1968 óta gyártotta a Turin-t (Torino), de 1970-ben úgy határoztak, hogy egy teljesen átalakított, és megújult autót dobnak a piacra. Az ennek értelmében áttervezett 1970 Ford Torino 12,7 centiméterrel hosszabb lett, és tömege is nőt 45 kg-mal.

A motorháztető hosszabb és szélesebb lett, teljes első maszkot is kapott, így szép orr maszkjából csak este tűntek elő a lámpák (headlight opció vagy alapkivitel, felszereltségtől függően). A lökhárítók is keskenyebbek lettet, diszkréten belesimultak az autó formájába.

A 13 változat közül a Fairlane lett az alap modell, míg a Torino lett a csúcs modell, és ennek is a tovább fejlesztéseként született meg a Torino Cobra.

Motor változatok:

A soros 6 hengeres, 4,1 literes változat volt az alap motor, de emellett még több erőforrással is szerelték.

Így például az 5,8 Literes V8-ast, a GT és a Brougham modellek kapták.

Ám volt még egy 5,8 literes, V8-as motor is.

És egy 7,0 literes (360 LE) vagy CJ (370 LE) V8-as, míg a csúcs Cobra modellekbe, a SCJ (375 LE) 7,0 literes változatot szerelték.

Mindezeken túl volt még egy Drag Pack opció, aminek keretében az CJ vagy SCJ motorokhoz 3.91 vagy 4.10-es végáttételt, és 4 csavaros motorblokkot adtak, hozzá 7810 cfm-es karburátort és motorolajhűtőt is.

A Cruise-O-Matic automata, és a 4 sebességes kézi váltó is opcionális lett.

Az 1970-es Ford Torino volt Starsky és Hutch autója a nagysikerű mozifilmben, de több nagysikerű amerikai rendőrös sorozatban is láthattuk, mint például a San Francisco utcái.

Plymouth Cuda 1970

1959 elejétől kezdték el használni az amerikai autótervezők a Bubble-bac formát, így jött létre például a Chevrolet Corvair vagy a Ford Falcon. A Chryslernél pedig megépítették a Valiantot, amelynek alapjaira a Barracuda épült a későbbiekben.

Az első Barracuda 1964 április 1-én jelent meg, és ezt az új autót úgy lehetne jellemezni, hogy vagy nagyon lehet szeretni vagy pedig nagyon lehet utálni.

1970-ben aztán teljesen újra tervezték az autót, amely így megkapta az E-body platformot a Dodge Chalengerrel együtt, ami előzőnek testvér autója volt.

Habár testvér autóknak nevezték őket a Plymouth verzió keréktávja 5 centivel kisebb volt a Dodge Chalengerénél.

Már az 1972-es Plymouth Cuda rendelkezett az izomautók jellemző vonásaival úgy, mint a hosszú, nagy motorháztető, és a rövid közép és hátsó rész.

Az 1970 után gyártott típusok két néven futottak, a motor mérete meghatározó volt a neveknél. Cudanak nevezték azokat a típusokat melyek motor mérete nagyobb volt 318-nál, az ennél kisebb motorral szerelteket nevezték Barracudának. Hogy még jobban megkülönböztethetőek legyenek, a Cudak 2 Scoop-os motorháztetőt kaptak, míg a Baracudakat sima motorháztetőkkel szerelték.

Ez az izomautó kilencféle motorváltozattal volt jelen a piacon. Ez a paletta soros 6 hengeres, 3,7 literes, 145 LE-től a 7,2 literes, 390 LE-s, V8-as Hemi-ig terjed.

Ezen kívül kétféle váltóval is szerelték: 4 sebességes kézi és 3 sebességes TorgueFlite váltó között választhattak a vásárlók.

Don Johnson is egy citromsárga 1970-es Plymouth Cuda-t hajtott, Nash Briges-ként a 1996-2001 között forgatott amerikai sorozatban.

Dodge Dart Swinger 1970

A „Dart” név először egy olasz Carrozzeria Ghia által 1957-ben tervezett bemutató autón jelent meg, ezek után az eredeti Dodge Dart 1960-1976 között volt gyártásban.

Az 1970-ben piacra dobott Dodge Dart Swinger már a 4,5 literes szériába tartozott, és úgy alakították át, hogy igazodjon a Dodge formatervezéséhez. A Dart Swinger hűtőrácsán is felfedezhetők az akkori Dodge jellemzők, mint például a két kerek fényszóró, amely úgy kandikál ki a hűtőrácsból mint két szempár.

Ezen kívül a ’70-es Dart Swinger új ék alakú hátsó lökhárítót, és kettős négyszögletű hátsó fényszórókat is kapott.

Hogy elkerülje a belső versengést az „új” Challengerrel, a Dodge leállította a 6,3 literes, V8-as motorral ellátott Dart kabrió gyártását, így ennek következtében a 275 LE-s (205 kw) V8-as lett a legjobb Dart motor.

Az 1970-ben gyártott keménytetős, 2 ajtós Swinger 340 volt a Dart széria legversenyképesebb modellje. Az alapfelszereltség többek között tartalmazta a vinyl kagylóüléseket, a kemény Rally felfüggesztést, és az első tárcsafékeket. (Ezt csak a Swingernél).

Igaz, hogy nem találtunk egy olyan filmet sem amelyben főszerepet szántak volna neki, de az 1970-es Dodge Dart Swinger villanásszerűen feltűnt olyan amerikai sorozatokban, mint például (Kojak, San Francisco utcáin vagy Hazudj, ha tudsz).

Ford Mustang 1965

A Ford Motor Company által készített Ford Mustang első példánya 1964 március 9-én gurult le a futószalagról a michigani Dearbonban.

A Donald N. Frey tervei alapján készült autó, amelyet eredetileg a Ford Falcon alapjaira építettek, alig pár hónappal később ’64 szeptemberében már fel is tűnt a James Bond mozifilm sorozat Goldfinger című részében, és talán ennek is köszönhetően több mint egymillió Mustang talált gazdára az első 18 hónapban.

Bizonyára Frey se gondolta akkor még, de ezzel a tervével megteremtette az izomautók (Pony-Car) trendjét, és egyben létre hozta ezek Szent-Grálját.

Az első keménytetős Mustangok, soros 6 hengeres, 2,8 literes motorral, és háromsebességes kézi váltóval voltak felszerelve.

Pár kisebb változtatás, és a „nagyüzemi” gyártás elkezdése után öt hónappal a Ford Mustangot a legjobb anyagi befektetésnek tekintették. A Mustang által megteremtett Pony-Carokra jellemző vonások itt érvényesültek a legjobban, mégpedig a nagy motorháztető és a rövid közép és hátsó rész.

Ezt a formát aztán több amerikai autógyártó is kölcsön vette, mint például a Chrysler a Dodge Charger és Challenger megépítésével, és ide sorolható a Plymouth Cuda is, amely ugyanezt a trendet követte.

És ugye milyen jól tették? Ezt bizonyítják a fent felsorolt nagyszerű izomautók is.

Az 1965 Ford Mustang motorizálása a 3,3 literes, 120 LE-től egészen a 4,7 literes, 271 LE-s Windsor Hipo V8-ig terjed 1964 és 1966 között.