Egy kis történelem: Shelby és az ő Cobrája

Amikor Caroll Shelby-t 1960-ban az orvosok szívbetegség (angina pectoralis) miatt eltanácsolták a versenyzéstől, azt gondolhatta magában hogy véget ért az ő autókkal kapcsolatos karrierje. Hiszen ekkor szinte a csúcson levő autó versenyző volt, aki egy évvel azelőtt, 1959-ben az Aston Matin DBR1-vel megnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyt, és olyan nagy versenyzőkkel emlegették egy helyen a nevét, mint Phil Hill, és Juan Manuel Fangio, (Forma 1-es világbajnokok).

Első győzelmét úgy szerezte, hogy egy nap alatt két futamon indult, és mindkettőn az első helyen végzett. Aztán 1954-ben az Aston Martin szerződtette, ennek a csapatnak a pilótája volt, amikor kiderült a betegsége.

Sokakat végzetesen megtört volna ez a hír, de Caroll Shelby nem adta fel, és 1961-ben levelet írt az angliai AC Cars-nak, és felajánlotta nekik az általa tervezett bivalyerős 4,3 literes, 484 LE-s, V8-as Ford motort. Shelby-nek kapóra jött az AC Cars szorult helyzete, amely abból adódott, hogy az addigi motor beszállítójuk, a Bristol vállalat éppen abban az időben hagyta abba a motorok gyártását.

Így adott volt egy kézzel készített, csővázas könnyűszerkezetű angol kétajtós sport autó (roadster), amelybe a Shelby által tervezett Ford motort szerelték, és így 1962 áprilisában Shelby műhelyében elkészült az első CSX200 utónevű AC Cobra, amit a New York-i Auto Show-n mutattak be.

A Shelby Cobra leginkább szembeötlő karosszéria eleme nem más mint az elején lévő óriási légbeömlő nyílás. Ehhez hasonlót ritkán láthatunk, többek között ez is tette egyedülállóvá a Cobrát.

Más gyártókkal ellentétben Shelby nem tett egyetlen légterelő elemet sem autóira. Ezzel is egy egyedi, gyönyörű formákkal teli járművet hozott létre.

Így a sport autók mellett Shelby utcai kivitelű Cobrákat is készített, ezekbe 430 LE-s motorok kerültek, az első Cobrák végsebessége több mint 300 km/óra.

Az autónak nagyon nagy sikere volt, ennek ellenére meglepően kevés példányt készítettek belőle, 1961-68 között csupán 998 darabot készítettek az autóból, és ez magába foglalja az utcai Cobrákat, verseny és félverseny autókat is.

Az AC Cars készítette az alvázat és a karosszériát is (festéssel díszítéssel), ezt aztán átszállították Los Angelesbe, ahol beszerelték a motort, a váltót és kijavították a szállítás okozta karosszéria hibákat.

Az első 75 Cobra MK1-et (beleértve a prototípust is) a 4.3 literes 260 cu in motorral szerelték, míg a fennmaradó 51 MK1-be ennek a Ford motornak egy nagyobb 289 cu in 4.7 literes, V8-as változata került.

A Cobra, Daytona Coupé változata megnyerte a Floridai Sebringi 12 órás versenyt, ezzel elérve azt az eredmény amelyről az amerikai autósport rajongók már régóta álmodoztak. Amerikai pilóta nyert egy amerikai autóval.

1962 végén Alan Turner az AC főmérnöke komoly változtatásokat végzett a Cobrán. Az autó elejébe egy fogasléces kormánymű került, miközben továbbra is használta a kétirányú laprugós felfüggesztést. Ez a modell Mark II utónévvel került forgalomba 1963 elején, és 1963-65 között 528 darabot készítettek belőle.

Az AC Cobra pénzügyi kudarc volt, ez azt eredményezte, hogy Caroll Shelby megszüntette az autók importálását 1967-ben, ezek után az AC Cars még egészen 1979-ig gyártotta a rugós felfüggesztéssel, keskeny sárvédőkkel, és Ford „kis-block”-al szerelt AC 289-nek nevezett AC Roadstert.